Március 1. Szombat
2014.07.03 12:46
Új város, új élet, új család, új barátok, új tesó, új ház, új tavasz. És ez mind a mai nap! Felköltöztünk Budapestre! :)
Apukám kiskoromban meghalt, és anyának 5 évbe telt ezt feldolgoznia. Csak ezután kezdett visszatérni a régi kerékvágásba. Két éve megismerkedet egy Roland nevű pasassal, akivel nagyon komoly a dolog. Ő kopasz, és Pesten van egy jól menő rendezvényszervező cége. Van egy annyi idős fia is mint én. Csak két hónappal vagyok fiatalabb Bencénél. Nincs vendégszoba, ezért Bence szobájában fogok aludni egy ideig.Valamilyen szinten hiába a ,,tesóm", azért nem vakultam meg teljesen.Sportos alkata, rövid, szőke haja, és gyönyörű, nagy barna szemei vannak. A mosolyáról nem is beszélve....Szóval jól néz ki. Már korábban is találkoztunk, és attól féltem hogy rosszban leszünk, hiszen egy idegen nő az idegen lányával beköltözik a házukba, de szerencsére minden jól alakult. Ahogy megérkeztünk rögtön kipattantam a kocsiból. Egy gyönyörű ház előtt parkoltunk le. El sem akartam hinni, hogy ebben a gyönyörűségben fogok lakni. Amint beléptem a házba nem kellett csalódnom. Ez a ház ugyanolyan szép kívülről, mit belülről. Nagyon meglepődtem amikor egy házvezetőnő (!) jött velem szembe, kezében egy tálca frissen sült sütivel. Flóra néni egyébként nagyon kedves, és már idős. Ő is ebben a házban lakik. Bence épp akkor tűnt fel, amikor nyúlni akartam egy sütiért.
- Szia! Előkészítettem az ágyad! Gyere! - hívott.
-Pillanat, csak hozom a táskákat!
- Majd én!- mosolygott rám azzal agyönyörű szép barna szemével. Nem a legnagyobb épületek közé tartozik ez a ház, de kész labirintuson vezetett keresztül. A szobája hatalmas!
- Az az enyém? - mutattam a kempingágyra, ami közvetlenül az ő ágya mellett állt.
- Igen. Remélem nem zavar, hogy közvetlenül egymás mellet leszünk. Különben hogyan beszélgetnénk?
- Igaz. Ki fog aludni egy ilyen estén? Hiszen ez az első nap az új családban. - mosolyogtam
- Egy óra múlva találkozok két haverommal a közeli parkban, és viszem Duke-ot is. Van kedved jönni?
- Persze, de......ki az a Duke?
- A kutyám. Egy hatalmas, felnőtt, fehér-szürke dán dog.
- Értem. Rendbe szedem magam és mehetünk.
- Jó. Az udvaron várlak.
Fésülködtem, alapozót használtam, átöltöztem, és máris indulásra kész voltam. Szeretnék jó benyomást tenni Bence barátaira.
Még úgysem volt barátom, és szégyen, nem szégyen, három hónap múlva leszek 14, és még nem csókolóztam. Nem tudom milyen érzés, mikor rózsaszínben látod a világot. Én ebből kimaradtam. Változtatni akarok ezen, és itt a lehetőség. Kaptam egy új életet. Mikor leértem az udvarra Bencének még mindig nem sikerült ráadnia a kutyára a pórázt. Amint Duke megpillantott Bence elkiáltotta magát: fuss! Még fel sem fogtam hogy mit mondott, már a földön találtam magam, a hasamon egy kutyával, aki nyalogatni kezdte az arcom. Bevallom,még sosem volt hasonló élméyben részem. Hát..végülis..szoknom kell. Úgyis szeretnék egy kutyát.
- Én mondtam hogy fuss! - segített fel Bence.
- Nem fogtam föl időben. Amint megértettem mit kiabálsz, már a földön voltam.
- Bocs. - mondta félénken mosolyogva Bence - Szerintem ne vigyük magunkkal.
- Semmi baj. - mosolyogtam vissza - Ahogy akarod.
- Indulhatunk?
- Indulhatunk.
Nem volt messze a park. 10 perc sétával. Amint megláttak minket Bence barátai, a fekete hajú őrült integetésbe kezdett, a barna hajú pedig próbált helyezkedni, nehogy leessenek a padról. Nem láttam jól messziről a barna hajú arcát. de ahogy közelebb értünk, úgy éreztem magam , mint ahogy azelőtt sohasem. Remegtek a lábaim, a szám akaratomon kívűl mosolyogni kezdett, és olyan érzés volt a hasamban, mintha egy hullámvasúton ülnék. Próbáltam másfelé koncentrálni nehogy lebukjak, de nem nagyon jártam sikerrel. Hát......amit a szerelemről mondtam......úgy látszik mégis tudom milyen érzés szerelmesnek lenni.... Bármit megtettem volna azért hogy bírjon. Ennek érdekében egy magabiztos mosollyal köszöntem nekik, és végig Őt néztem.
- Sziasztok!
- Ó Bence! Új barátnő a láthatáron? - vigyorgott a fekete hajú srác.
- Gyökér! Képzeld Máté, ő az idézőjeles húgom. Srácok, ő itt Kerr Miranda. - mutatott be Bence.
- Kerr Miranda? - kérdezte a barna hajú srác.
- Igen, miért? - vonta fel a szemöldökét Bence.
- Fordítva egy ausztrál származású szupermodell neve.
- Honnan tudsz te ilyeneket? - kérdeztem még mindig mosolyogva.
- A nővérem modell. Miranda Kerr a pédaképe.
- Hát....akkor biztos szép lehet ha modell.
- Nálad nem szebb! - felelte kacsintva. ÚRISTEN! És ez a mondat egy olyan srác szájából jött ki, aki nagyon helyes! Megint rám jött az akaratlanul mosolygás. Jó, mondjuk ő elfogult, senki sem mondja azt a tesójáról hogy szép. Vagyis de, de hogyha mondjuk ellenkező neműek a tesók, akkor nem nagyon. Észre vette hogy zavarban vagyok, így ő is elkezdett mosolyogni. Ahogy Máté végig nézett rajtunk, ő is elkezdett mosolyogni. Ezután Bence is mosolyra húzta a száját, bár ő fogalmam sincs miért. Mind a négyen vigyorogtunk mint a tejbe tök, és ezt mind a négyen észre is vettük. 3 másodperc elteltével mindannyiunkból kitört a röhögés. Senki sem tudta az okát. Egyszerűen csak nevettünk.
- Min nevettek? - kérdezte egy szőke hajú, kék szemű, unszimpatikus csaj. Félre értés ne essék, nem azért volt antipatikus mert szőke. Én is szőke vagyok. Az egész megjelenése volt visszataszító. Hiába a külső, rossz kisugárzása van.
- Áhh......Szia Friderika..... - húzta el a száját Máté. Amint meglátták a fiúk a lányt, mindenki arcáról lefagyott a mosoly.
- Sziasztok srácok! Idegen....... - az első köszönés nagyon lelkes volt, de amit nekem szánt......azt lenéző stílusban tette.
- Neve is van! - vett a védelmébe Bence.
- Ó, sajnálom! Lúzereket nem ismerek..- mondta azzal az idegesítő, gúnyos mosolyával. Legszívesebben elküldtem volna a tudjátok hová, de nem tettem. Azonban nem is hagytam annyiban ezt a beszólását. Lelúzerezett!! Elnevettem magam, aztán jöhetett a fájdalmas igazság:
- Tudod Barbie, ha nem vetted volna észre, senki sem kíváncsi rád. Amint megérkeztél mindenki abbahagyta a nevetést!
- Hah! Ez sértő!!
- De igaz!- röhögtek a fiúk kórusban.
- Bence! Van pár perced? - tette túl magát a dolgon.
- Nincs, igazából....
- Jólvan, gyere!- mondta ujjongva, majd a karjánál fogva magával rángatta Bencét, mintha azt mondta volna hogy vele akar menni.
- Chh.....szánalmas. - mondtam ledöbbenve.
- Az. De jól megmondtad neki! - mosolygott Mr. Helyes.
- Egyébként ki ő?
- A suli réme. Van egy csatlósa is, Dorka. Nagyon elhiszik magukról hogy menők, és hogy szeretik őket. De senki sem mondja meg nekik a tutit, mert nem merik. Pár perccel ezelőtt te változtattál ezen. Biztos megkeseríti az itteni éveidet. Ja, és hab a tortán, hogy velünk együtt ős is a jövendőbeli osztályársad lesz, és bele van esve Bencébe. - magyarázta Máté.
Nem ijedtem meg Friderikától. Egyáltalán nem. Csak a külseje nagy szám. Talán még az se...Olyan, mint az amerikai gimis filmekben a méhkirálynők....tudjátok, akik szépek, folyamatosan kivételeznek velük, azt hiszik magukról hogy jobbak mint bármelyikünk, és kitűnő tanulók.
- Szóóóóóval....mesélj magadról valamit! - bökte ki Máté.
- Mit? - kérdeztem mosolyogva.
- Bármit.
- Kérdezz-felelek?
- Jó. Példakép?
- Perrie Edwards, Demi Lovato, Bella Thorne.
- Zene?
- Főleg pop. Little Mix, Selena, Ariana, Demi, Cher, meg ezek. Valami baj lehet velem, mert minden velem egy korú imádja a rockot, az energiaitalt, a horrort, és a rappet, de én.....nem akarjátok tudni! Bár a rapben van két kivétel.
- Mik a kivételek?
- DiazMentha, Majka.
- Tőlük van kedvenced?
- Aha. Hello lányok, Nélküled, A part, Belehalok, Nekem ez jár.
- Film?
- Főleg a vígjátékokat szeretem, meg a romantikusokat, de más is jöhet.
Ez után az öt kérdés után ránéztem a barna hajú srácra, mert ezt az öt kérdést mind Máté kérdezte. Vette a lapot, hiszen végig engem nézett. Mosolygott, és egyszerűen kibökte:
- Ideál? - bevallom, nem készültem fel egy ilyen kérdésre. Ahogy megláttam hogy mosolyog, automatikusan én is mosolyogni kezdtem. Nem tehetek róla, ösztönösen jött.....
- Külső: magasabb mint én, barna szemű, barna hajú, páva. Hiába legyen páva, attól még nem kell a legmárkásabb ruhákban járnia, egyszerűen csak adjon magára. Fültágítója is lehet, de ne 5 méteres, mert az undorító! Maximum fél centi.
Belső: nálam nagyon fontos a humor. Ha valakinek nincs meg ez a tulajdonsága, akkor a kapcsolatunk halálra van ítélve. Ne szóljon be, mert nekem az nagyon rosszul esik ha leszól, vagy mondjuk mondok egy történetet, és folyamatosan azt hangoztatja hogy őt ez nem érdekli. Nagyon makacs vagyok, szóval legyen kitartó.Támogasson ha a fejembe veszek valamit. Egoista vagyok, ergo, ő is legyen az, vagy csak erősen tolerálja az egészet. Legyen óvatos, vagyis ha birkózunk, vagy ,,játszunk" ne bántson fizikailag. Ne cigizzen, mert még a szagától is rosszul vagyok! Legyen jó, és csak akkor rossz, ha a helyzet megkívánja. Kábé ennyi - fejeztem be egyperces monológomat. Szerencsére nem vettem észre hogy unják, sőt! A barna hajú srác úgy nézett, mintha egy életre meg akarja jegyezni a szavaimat.
- Most én kérdezek! Mi a neved?
- Miért kérdezed? - nevette el magát.
- Két okból is.
- Mik azok?
- Egy: rajtad kívűl mindenkinek tudom a nevét. Mármint akivel találkoztunk. Kettő: hogy tudjam kit kell bejelölni Facebook-on.
- Majd én bejelöllek.
- Mikor? -kíváncsiskodtam tovább.
- Este..... - mosolygott
Rezegni ezdett a telefonom a zsebemben, úgyhogy gyorsan előhalásztam. SMS-t kaptam.
- Neeee...... - mondtam fájdalmasan.
- Mi az? - kérdezte aggódva Máté.
- Bence írt hogy induljak haza, mert nem tudja levakarni Friderikát, de én tuti hogy nem találok haza egyedül.
- Elkísérjelek? - ajánlotta fel a srác.
- Jó lenne...
- Oké, gyere!- hívott.
- Szasztok!- mondta Máté.
- Te még maradsz? - húztam fel a szemöldököm.
- Ja. Megvárom faterom. Itt van a közelben.
- Jó, szia! - köszöntem el.
Nem mertem hozzászólni a fiúhoz, hátha elrontok valamit. Szerencsére nem kellet sokat várnom mire megszólalt:
- Na és....hogy tetszik Pest?
- Mivel még csak ma költöztem ide nem tudok sokat mondani, de eddig tetszik.
- Izgulsz?
- Mármint mi miatt?
- Új suli, új emberek, új tanárok, tudod...
- Inkább félek.
- Félsz? - kerekedett el a szeme.
- Igen....
- Mitől? - kérdezte azzal a cuki mosolyával.
- Hát....lehet nem lesznek barátaim, vagy kiközösítenek....vagy csak szimplán nem vagyok nekik elég jó..
- Ha ez megnyugtat, nekem jó vagy.....- karolta át a vállam mosolyogva.
- Tényleg? - kérdeztem bizakodva.
- Igen. Egyébként biztos hogy lesznek barátaid. Mátéval és velem is hamar megtaláltad a közös hangot, és ahogy láttam, Bencével is jól kijöttök egymással. És ha nem lesz senkid, rám számíthatsz! Biztos vagyok benne, hogy Máté és Bence is így van ezzel. Rájuk is lehet számítani.
- Ez amolyan szövetség kötés akar lenni? Csak mert nagyon úgy hangzik. - nevettem el magam.
- Igen. Amolyan szövetség kötés akar lenni - nyújtotta a jobb kezét mosolyogva. Elmosolyodtam és kezet fogtam vele. És akkor, ott, abban a pillanatban megalakult a mi kis kétszemélyes szövetségünk. :)
- Szabályok? - érdeklődtem
- Szabályok?- húzta fel a szemöldökét.
- Szabályok. Minden szövetségben vannak szabályok.
- Oké. Öhmm.... Egy: senkinek sem szólhatsz erről! Kettő: mindig, minden körülmények között őszintének kell lennünk egymáshoz!
- És mi lesz azzal aki szabályt szeg?
- Hát.... csokit hoz a másiknak.
- Milyet?
- Milka jó?
- Melyik fajtát?
- Amelyik a másik kedvence. Melyik a tied?
- Fehér csoki. Imádom!
- Nekem is! - mosolyodott el. Ekkor értünk haza. Szomorú voltam, mert el kellett válnunk.
- Hát...megérkeztünk.....- mondtam
- Meg.......- ismerte be.
- Akkor majd hétfőn. Köszi hogy elkísértél. - mosolyogtam.
- Szívesen, bármikor. Akkor hétfőn. Szia! - viszonozta a mosolyom.
- Szia. - intettem.
Ahogy bementem a házba köszöntem Flóra néninek, és birtokomba vettem a fürdőszobát. Este volt már, úgyhogy lefürödtem. Vacsoraképp bevágtam egy nagy adag müzlit, és felmenetm Bence szobájába. Anyáék wellneseznek, ami azt jelenti hogy ketten voltunk Flóra nénivel a házban, meg Duke az udvaron. Kipróbáltam Bence ágyát, és küldtem neki egy SMS-t, hogy amint haza jön ébresszen fel, és tudunk beszélgetni. Ezután hagytam hogy elnyomjon az álom........Bence ágyában.....
(Folytatás következik : 2014. július 4.)