Március 2. Vasárnap
2014.07.04 14:00
11:30. Ekkor keltem. És nem, nem Bence ágyában... A kempingágyban ébredtem fel! Fogalmam sincs arról, hogy hogyan kerültem oda..
Kihasználtam hogy Bence nincs a szobában, és felöltöztem. Álmosan lebotorkáltam a konyhába, ahol Flóra néni már az ebédet készítette.
- Csókolom!
- Szerbusz kedves! Kialudtad magad?
- Igen ki. Mi lesz ebéd?
- Barackos hús, sült krumpli, és barackos Nestea - hmm...nyami...imádom
- Nem tudja hol van Bence?
- De igen, kint van az udvaron. Fürdeti azt a bestiát.
- Köszönöm! - a ,,bestia" szón valamiért elmosolyogtam magam. Duke nem bestia! Csak egy elég nagyra nőtt kutya, aki elég sok kutyatápot fogyaszt el naponta. De nem bestia! Kimentem az udvarra, és figyeltem Bencét. Elég vicces volt, hogy térdelve akarja megfürdetni azt a hatalmas állatot. (Aki nem bestia!) Pár perc után konkrétan ráömlött a kiskád, amiben a kutyát fürdette. Vagyis....csak akarta fürdetni, mert az egész rá borult...Ekkor buktam le, mert meghallotta a nevetésem...
- Mióta figyelsz?
- Nem tudom. Talán 10 perce? Hogy kerültem a kempingágyba?
- Átraktalak. Végig azon paráztam hogy leejtelek, de nem lett semmi bajod. - mondta megkönnyebbülve.
- Mit csináltatok tegnap Friderikával, hogy egyedül kellett haza jönnöm?
- Mindenhova elrángatott. Moziba is be akart ülni. Tényleg, hogy találtál haza egyedül?
- Hazakísért valaki.
- Valaki? Mi a neve?
- Nem tudom.
- Te komolyan egy olyan emberrel jöttél haza, akit nem is ismersz?? Úristen. Te normális vagy? - olyan ijesztően kikerekedtek a szemei, hogy tettem egy lépést hátra.
- De ismerem - dadogtam a félelemtől.
- Akkor mi a neve? - szerencsére a szemei már visszavették eredeti alakjukat.
- Mondtam már hogy nem tudom!
- Akkor nem is ismered! - vitatkozott.
- De igen!
- Én ismerem?
- Igen. Tegnap találkoztunk vele a parkban.
- Máté?
- Nem. A másik.
- Levi?
- Áhh...szóval így hívják.
- Hogyhogy nem tudtad a nevét?
- Kérdeztem tőle, de valamiért nem monda meg. Azt beszéltük meg, hogy bejelöl Facebook-on.
- És bejelölt?
- Nem tudom. Nem néztem még meg.
- Ebéd! - kiabált Flóra néni.
- Mindjárt megyünk! - üvöltött vissza Bence.
- Egy perc? Miért nem most? Éhes vagyok!
- Azért, mert látni akarom milyen fejet vágsz, amikor meglátod a jelölésed.- vigyorgott. Viszonoztam a mosolyt, és előhúztam a mobilom.
- Te jó ég! - mondtam teljesen ledöbbenve. Egymásra néztunk Bencével, és egyszerre tört elő belőlünk a röhögés. Hogy miért nevettünk? Háát... a Facebook-os neve ez: Cukibaba Borsó....
- Miért? - kérdeztem fuldokollva a nevetéstől.
- Elvesztett egy fogadást.
- Melyiket?
- 30 perc alatt meg kellett volna innia 3 liter tejet.
- Mi lett a vége?
- Kihányta.
- Pfuj. Ne beszéljünk ilyenről, mert el megy az étvágyam.
- Jöttök már?- ordított megint Flóra néni.
- Igen! - válaszoltam.
Az ebéd isteni volt! Kaja után felmentünk Bence szobájába, és megnéztük a Paul című filmet. Csak ajánlani tudom! Igaz, egy kicsit (nagyon!) sok benne a káromkodás, és ezt mind Paul, az UFO teszi, de annál többször nevettünk rajta, mint ahányszor káromkodott. Ezután minden a holnapi napról szólt. Kiválasztottam a ruhám (csak két óra volt), hajat mostam, körmöt festettem, és amíg száradt a lakk, újságot olvastam. Aztán lefürödtem, vacsiztam, és hogy holnap minden jól menjen, kivételesen este hétkor lefeküdtem aludni. Nagyon izgultam az új suli miatt, de hát ki nem? Ugyanakkor boldog is voltam. Benyomtam a fülesbe Pharell Williams- Happy c. számát, és így aludtam el. Remélem azért lesznek barátaim, de ha nem, az sem lenne baj, hiszen tegnap szereztem 3 fantasztikus barátot, és ez megnyugtat.
( Folytatás: várhatóan 2014. július. 7.)