Március 3. Hétfő: 2. rész
2014.07.10 15:55
Amikor beértem a terembe boldogan huppantam le a székembe, és ezt súgtam Liv fülébe:
- Ő is bír téged! - csak négy szó, de annyira meglepődött, hogy kiköpte a kajáját az asztalra. Mondjuk...lehet hogy én is hasonlóan reagáltam volna. Szerencse hogy Bence nem volt a teremben, mert egyből levágta volna hogy miről van szó.
- Mi? - kérdezte döbbenten.
- Bence....- mosolyogtam.
- Elmondtad neki???
- Nem! Megvannak a módszereim.
- Mit mondott pontosan? - kérdezte most már izgatottan.
- Majd elmondom.... - mondtam titokzatosan.
Épp hogy befejeztem az evést, már szólt is a jelző. Rajz lesz. Szerencsére mindig is jó voltam rajzból, úgyhogy nem lesz gond. Remélem... Mivel Liv minden teremben egyedül ül, minden teremben mellé ülök. Egész csendes volt az óra. Mindenki rajzolt. A tanár kiadta a témát, ami a szerelem volt, és óra végén beszedte a rajzokat. Nekem Levi jutott eszembe erről a szóról, ennek ellenére nem a mi ,,kapcsolatunkat" rajzoltam le. Ha egyáltalán van kapcsolatunk. Rajzoltam egy fiút, és köré sok lányt, kicsit messzebb pedig egy síró lányt. A fiú körül álló lányok feje közelébe apró szíveket rajzoltam, és a fiú feje fölé pedig egy gondolatfelhőt, amiben a síró lány arca van. A síró lány feje fölött is van gondolatfelhő, és ki más lenne benne, mint a körül rajongott fiú? Mint már mondtam, nem Levihez kapcsolódik a kép. Bencéhez és Livhez. Sok lány szerelmes Bencébe, és ezt nem rejtik véka alá, mert mindig körül ugrálják őt. Szerintem ha lehetne megis etetnék őt. De a sok lánytól elkülönülve van egy ,,láthatatlan" lány is, akivel senki sem foglalkozik, ezért nem tartják fontosnak, de a fiú (vagyis Bence) nem így van ezzel. Ő ezt a lányt szereti. Aki távolról figyeli őt, és titokban imádja, nem pedig azokat, akik kívülről tudják mikor hol van. Mindketten folyamatosan egymásra gondolnak már ovi óta. Szép kis párt alkotnak a képzeletemben. Nagyon cukik lennének együtt. Mint a hollywoodii álompárok, nekik is lenne nevük. Fogalmam sincs hogy ezeket a neveket hogyan gyártják, de én megpróbálkoztam ezzel. Lence és Biv. Mindkettő elég röhejesre sikerült, ezért gyorsan be is fejeztem a név kreálást. Amikor a tanár beszedte a rajzokat, az enyémnél egy kicsit elidőzött.
- Nagyon szép! - dícsérte - Tapasztalat?
- Igen.. velem is megtörtént. - néztem Livre. Friderika csak úgy sárgult az irigységtől. Nem bírta elviselni a tényt, hogy az érkezésemmel megszűnt az uralma. Ezután az óra után a 20 perces szünet jött. Kötelező volt kimenni az udvarra.
- Miraaa! Ne kínozz már. Mondd el! - szólt fájdalmasan Liv.
- Mármint mit? - húztam az agyát. Elég ijesztő fejet vágott, ezért belekezdtem.
- Megkérdeztem hogy az osztályból kikkel járt egy csoportba az oviban, és amikor a te nevedhez ért megkérdeztem azt is, hogy veled miért nincs jóba. Ezután ő is elmesélte a történetet az ő szemszögéből.....és azt hiszi hogy utálod.
- Ajj...pedig nem....
- Tudom.
- Hogy mondjam meg neki?
- Fogalmam sincs. Majd kitalálunk valamit.
- Mira! - kiabált valaki. Körülnéztem, de nem láttam senkit, ezért visszafordultam, és úgy tettem mintha semmi sem történt volna.
- Mira! - hallottam megint, most viszont észre vettem Annát. Liv elég furán nézett amikor a B-s lány elindult felénk.
- Figyelj! Tök hülyeségnek tartom ezt az ellenségeskedést, és ezért barátkozok vele. Neked nem kell ezt elviselned. Nem vagyok olyan, hogy ha én kedvelem, akkor neked is kell. Nyugodtan elmehetsz. Egyébként.....ő is Friderika miatt van egyedül.
- Sziasztok! - köszönt Anna.
-Szia!- mosolyogtam.
- Mira elmondta, hogy a tetves sztori nem igaz. Elmondanád az egész történetet?- fordult Livhez. Liv eléggé megijedt, ezért gyorsan hozzáfűzte:
- Bízhatsz bennem!
Ezután Liv bevallott mindent. A fenyegetést, és hogy mit érez Bence iránt. Végig fogtam a kezét, nehogy elsírja magát. Szerencsére semmi ilyesmi nem történt.
- Úristen. És az ilyenek kapnak meg mindent. Szánalmas. - mondta Anna.
- És mi a te sztorid? - kérdezte Liv. Anna is belekezdett a mondandójába, de én nem tudtam figyelni. Ránéztem a fiúkra, és természetesen Friderika és Dorka is velük volt. Amint Dorka meglátta hogy csak és kizárólag Levire figyelek, megfogta a kezét. Nem is akárhogyan. Kulcsolva. És akkor még jött az a gúnyos mosolya is hozzá... Levi nem csinált ellene semmit. Hagyta, és ha lehet mondani, ,,visszafogta" a kezét, vagyis mégjobban rákulcsolt Dorka bal kezére. Lehet hogy csak én hallottam, és biztos hogy csak én éreztem, de minhta egy hak reccsenés jött volna ki a mellkasomból. Nem bírtam tovább. Berohantam a WC-be, bezárkóztam, és előtört belőlem a zokogás. Tudom hogy még csak pár napja ismerem Levit, de amit iránta éreztem az nagyon erős, és biztos volt.
(Folytatás : nem mondok időpontot, mert a múltkori sem jött be. Sanálom, de a gépem kiszámíthatatlan. Jövő héten viszont nem nagyon lesz poszt, mert táborban leszek.)