Március 3.: Hétfő : 5. rész
2014.10.30 13:50
- Beszélnünk kell. - mondta, még mindig figyelmen kívűl hagyva Bencét.
- Haver. Kopj le. - avatkozott bele most már Máté is.
- Mert mi lesz? - nevetett fel Noel. Úgy tűnik a túlerővel már nem bír.
- Értessz a számokhoz, ugye? Mi ketten, te egyedül. Ez válasz a kérdésedre? - felelt hűvösen Bence. Noel hangosan és szaggatottan kezdte venni a levegőt, hogy érezzük mennyire dühös.
- Visszajövök. - mondta felhúzott szemöldökkel, majd elsétált. A fiúk addig meg sem mozdultak, amíg Noel el nem tűnt a kanyarban.
- Ki ez? - kérdeztem a fiúktól.
- Noel. - mondták kórusban.
- Igazatok van. Mostmár többet tudok róla mint eddig. - mondtam egy kis cinizmussal.
- Hidd el, jobb ha mást nem tudsz róla. - mondta komolyan Bence.
- De muszáj többet megtudnom, mert ha nem tudnád, beszélni akar velem. És akkor nem lesztek ott. - magyaráztam.
- Ott leszünk. - mondta Máté. Kezdtem ideges lenni amiért nem hajandóak beszélni, ezért elindultam. Nem számít hogy nem tudom hol lakunk. Egyszer úgyis meg kell tanulnom. Ahogy kiléptem a kapun, elfordultam balra. Társas házak, boltok, egy park és két játszótér mellett haladtam el, mire egy elhagyatott helyre érkeztem. Még az autók sem jártak erre. Semmi jele nem volt annak, hogy valaki itt lakna. Kihalt volt az egész.Mindenhol graffiti volt, és sötét ruhás tizenévesek cigiztek a járdán ülve. Néhányat felismertem a suliból. A lányok egy rock zenekarról beszélgettek, a fiúk pedig "tánc párbajt rendeztek" a telefonukból üvöltő rapre. Elég viccesre sikeredett, ugyanis nagyon hideg van, és a télikabát egy kicsit akadályozta őket a mozgásban. Néhányan már le is vették. Ekkor valaki hirtelen hátulról megragadta a kezem, és megfordított. Egyből felismertem.
- Mit akarsz? - kiabáltam rá.
- Nyugi. Csak beszélgetni úgy, hogy a testőreid nincsenek veled. - mondta pimasz mosollyal az arcán.
- Najó, egy: testőreim?? Kettő : Olyat is tudsz az ijesztegetésen és a fenyegetésen kívűl? - téptem ki a kezem a szorításából.
- Egy: igen. Máté és Bence. Kettő : képzeld, tudok. - kacsintott.
- Na mentem. - nevetem hitetlenül.
- Várj! - kapott utánnam, és visszahúzott. Közel magához. Nagyon közel. - Csak meg akarlak ismerni. Mindenféle rossz szándék nélkül, mert érdekelsz. Olyan nagy baj ez? - suttogta.
- Igen, ha így szeretnéd. A frászt hozod rám. - én is lehalkítottam a hangom, de nem suttogam. Mivel nem szorított, csak a derekamat fogta fél kézzel, ezért gyorsan elfordultam, és szinte futólépéssel próbáltam visszajutni a sulihoz. Mikorra Noel felfogta hogy már nem vagyok ott, én már messze voltam tőle, így nem tudott utánam jönni. Amint visszaértem a sulihoz, első dolgom volt, hogy felhívjam Bencét. Kicsöngött, de nem vette fel. Másodszorra Mátét hívtam, de ugyanúgy jártam mint Bencénél. Már csak egy lehetőségem maradt. Levi. Mivel Livvel még nem cseréltünk számot, nem tudam mást hívni. Tárcsáztam a számát és hívtam.